ÚTON -12. NAP

„Szívembe nyilallt a fájdalom: ó mennyire más lett minden azóta, milyen más lett az ég, a levegő, évszakok, az álmok, az alvás, a nappal és éjszaka! Hogy megváltozott számomra minden, milyen mélységesen és rettenetesen, ha valakinek a füttye, az ismerős léptek üteme így szíven tud találni, ilyen jól tud esni és így tudni fájni, csupán azért, mert az elveszett múltat idézi!

44. Kísértés

10. Óvatos haladás

19. Közeledés

ÚTON - 11. NAP

„Ami persze ezt a mostani tervemet illeti, hogy meg akarom írni valamilyen formában a napkeleti utazás történetét, ebben csakugyan napról napra világosabban látom az önös indítékokat: először úgy tűnt fel előttem az egész, mintha itt valami fáradságos munkára vállalkoznék egy nemes ügy szolgálatában, de most már egyre jobban látom, hogy ezzel az útleírással semmi másra nem törekszem, csak amire Lukas úr is törekedett a maga háborús regényével: hogy tudniillik megmentsem az életemet azáltal, hogy valamivel megint értelmet adok neki."

28. A nagy túllépése

22. Megszépítés

5. Várakozás

32. Kitartás

ÚTON - 10. NAP

„Más itt a  baj: az, hogy már nincs meg az a valóság, amit a bajtársaim és én annak idején együtt átéltünk, és bár nincs semmi olyan a múltamban, amiről értékesebb és elevenebb emlékeim volnának, ezek az emlékek mégis olyan távolinak tűnnek, annyira más anyagból valónak tetszenek, mintha mindez egy másik csillagon, egy másik évezredben esett volna meg velem, vagy mintha az egész merő lázálom lett volna csupán.”

15. Szerénység

18. Munkálkodás az elromlotton

ÚTON - 9. NAP

„És most, amikor megpróbálom feljegyezni és rögzíteni ezt a legfontosabbat, vagy inkább: ebből az egészből valamit, akkor minden képek szilánkokra széteső tömege csupán, megtükröződve valamiben, ami nem más, mint saját Énem, és ez a tükörnek mutatkozó Én olyan, akár egy üvegfelület legfelszínibb burka: bárhol faggatom, kiderül, hogy semmire semmiféle választ nem tud adni.”

21. Szembesülés

16. Lelkesedés

ÚTON - 8. NAP

„Egy szó mint száz: testvéri közösségünkben többé nem volt meg már az a biztonság, az az egység, ami azelőtt, noha a nagy eszme ekkor még együtt tartott bennünket.”

6. Viszály

ÚTON - 7. NAP

„Nos még ha közismert emberi gyengeség is, hogy ha valami hiányzik, akkor abban a pillanatban a valóságosnál értékesebbnek és kevésbé nélkülözhetőnek látszik, mint akármi más, amit éppen a kezünkben tartunk, és noha azon holmik közül, amelyek elvesztése akkor a morbiói katlanban annyira aggasztott bennünket, később sok minden vagy előkerült, vagy az bizonyosodott be róla végül, hogy nem is olyan nélkülözhetetlen – mindennek ellenére az sajnos mégis igaz, hogy aznap egész sor roppant fontos dolog elvesztését kellett konstatálnunk, azaz nyugtalanságunk ott a helyszínen messzemenően megalapozott volt.”

36. A fény elsötétedése

41. Csökkenés

51. Gerjesztő (Megrendítő)

ÚTON - 6. NAP

„A szolgálat törvénye. Aki sokáig akar élni, annak szolgálnia kell. Aki viszont uralkodni akar, az nem lesz hosszú életű. - Akkor miért törekszenek rá annyian, hogy urak legyenek? – Mert nem tudják mivel jár ez. Vannak néhányan, akik uralkodásra születtek, de ők eközben is vidámak maradnak és egészségesek. Viszont a többiek, akik pusztán a törtetésük révén válnak urakká, azok mind a semmiben végzik. – Miféle semmiben, Leo? – Például szanatóriumokban.”

11. Virágzás

12. Megrekedés

47. Levertség