ÚTON - 2. NAP

„Én ugyan egy bizonyos és látszatra egyszerinek tűnő napkeleti zarándoklathoz csatlakoztam – ám ez a menet a valóságban, a szó magasabb és igazibb értelmében nem pusztán az én jelenlegi napkeletre  tartó menetemet foglalja magába, hanem ez a hívő és önátadó lelkekből rekrutálódó és napkeletre, a fény honába tartó menet szakadatlanul és örökké, századok végeláthatatlan sora óta mindvégig úton volt a Fény és a csoda felé, úgyhogy mi, testvérek külön-külön, és minden egyes csoportunk, sőt egész zarándokseregünk és e sereg hatalmas vonulása is egy-egy hullám volt csupán Kelet felé, szülőhonuk felé tartó lelkek, hazaigyekvő szellemek örök áramában.”

23. Szétbomlás

26. Nagy erő összegyűjtése