C.G. JUNG - MANDALA - JI-KING – H. HESSE – A NAPKELETI UTAZÁS – ÖNÉLETRAJZ
C. G. JUNG - MANDALA
Jung az 1920-as években az elsők között kezdett el foglalkozni a mandalákkal. Betegeivel terápiás céllal mandalákat rajzoltatott. Az egyedüli utasítás, amit a páciensek kaptak az volt, hogy kör alakban rajzoljanak valamit - tetszés szerint. Kutatásának eredményeit tizenhárom évig titokban tartotta, mert meg akart bizonyosodni arról, hogy a mandalák spontán módon keletkeznek, nem pedig az ő fantáziája sugallja a betegeknek, mi legyen a papíron. Ezzel kizárta a szuggesztió lehetőségét.
A mandala az én tükörképe.Központ és mágikus kör.A középpont energiája abban mutatkozik meg, hogy törekszünk azzá válni, akik vagyunk.A körben válik teljessé a világ ereje.A teljességre való törekvésünk követhető nyomon a napról-napra készült mandaláinkban, melyek igazgyöngyszemek valójában.
Jung kétségkívül sokat tett azért, hogy a Ji King ismertté váljon Európában. Az ő tanácsára, és Richard Wilhelm, majd annak halála után fia, Helmut Wilhelm ellenőrzése alatt ültette át angol nyelvre - Wilhelm fordítása alapján - a könyvet egyik tanítványa, Cary F. Baynes.
Az 1951-ben kiadott műhöz Jung nagyszabású bevezetőt írt, melyben elméleti fejtegetésbe bocsátkozik az általa megalkotott szinkronicitás elvről.
Jung a Ji Kinget már a Wilhelm-féle fordítás előtt ismerte, s amellett, hogy az archetipusok legcsodálatosabb gyűjteményének tartotta, megfelelő eszközt látott benne ahhoz, hogy a véletlen egybeesések mibenlétét - melyre szinkronicitás elvet alapozta - tanulmányozza általa.
Órákat töltött azzal, hogy a jóspálcikákat kínai módra manipulálva meditáljon az ítéletek jelentése fölött, s mély benyomást tettek rá az ősi jóskönyv frappáns válaszai.
Jung a Ji Kinget a kínai kultúra "spirituszának" tartotta.
Hitte, hogy a könyv "élő valóságának" megtapasztalásával a nyugati ember a keleti szellem puszta csodálójából vagy kritikus szemlélőjéből annak résztvevőjévé válhat.
Ji csing, vagy Ji king; fordítása: Változások könyve), az ókori Kína öt nagy szent könyvének egyike. Az i. e. 3000-re datált művet eredetileg életvezetési, jövendölési céllal használták, s hasonló céllal használják a mai napig, de filozófiai-bölcseleti értéke is máig elvitathatatlan. Az európai tudományos életben a 19. századtól láttak napvilágot különböző kiadásai, melyek közül a legelismertebb Richard Wilhelm 1924-es német nyelvű fordítása. Magyar nyelvre többek között Pressing Lajos, Deseő László és Karátson Gábor ültette át. Müller Péternek talán az egyik legjobb könyve.
A Ji csing a természeti törvények felismerésén keresztül rávezeti olvasóját a világegyetem működésére és a tao szerinti élettel való harmóniára, valamint a helyes gondolkodásra. Egy olyan rendszert nyújt, ami szimbólumok segítségével magyarázza meg, miként történnek a dolgok a világban és az emberben. A szimbólum megragadásának, a jóslat kifejtésének eszközeként a cickafarkkóró szárából készült pálcikákat használták. Ez az egyetlen olyan könyv, amely túlélte a kínai civilizáció minden korszakát (több könyvégetést is).
Alapjeleit, a nyolc kuát (a James Legge-féle angol fordítás alapján elterjedt nevén trigramot) Fu-Hszinak, a mitikus égi császárnak tulajdonítják, aki egy sárkánylovon ülve jegyezte le őket, ahogy kiemelkedett a Sárga-folyóból. E nyolc jelet az Égben és a Földön lezajló folyamatok leképződésének tekintették.
Úgy fogták fel ezeket, mint amelyek állandóan átalakulnak, ahogy a világ jelenségei is állandóan egymásba történő átalakulásban vannak. A nyolc jel tehát nem a dolgokat ábrázolja, hanem azok mozgásirányát.
Ven király és Csou hercege, a Csou-dinasztia uralkodói írták hozzá az első magyarázatokat. Ezek az ítéletek. Ekkor már 64 jelet (hexagramot) használtak, melyek úgy jöttek létre, hogy az eredetileg használt három vonalat kiegészítették hatra, s ezek variációiból jött létre a 64 jel.
Majd ezután nem sokkal jöttek a képek, amik tovább bővítik a hexagramok jelentéstartalmát.
Ezek egy részét Konfuciusz és tanítványai jegyezték le, akik kutatták a Változások Könyvét. Minden jelhez így tartozik ítélet és kép is, melyek tömören, ám a teljesség igényével világítják meg, hogy az adott jel milyen állapotot jelöl, s hogy annak mik a nehézségei és a lehetőségei. Egyik jel sem jobb a másiknál, ahogy egyik állapot sem. Mindegyik egyszerre van jelen a világban, s bár különféle helyzetekben, egyazon teljesség különböző arculataiként.
1877. július 2-án született Calw városában.
Család nagyon vallásos.
A szülők több évet töltenek Indiában misszionáriusként.
Anyai nagypapa neves orientalista, India-kutató volt. Ő gyakorolt nagy hatást Hermann Hessére.
Iskolás éveiben túlságosan élénknek tartják nevelői.
Szigorú iskolákba küldik. Ahonnan ki is csapják.
Majd Bad Bollba küldik egy ördögűző atya mellé, itt öngyilkosságot kísérel meg. Ezért Stettenbe kerül elmegyógyintézetbe, ami nagyon megrázza.
Pfisterer atya nyújt neki menedéket Baselben. Majd újra visszakerül a szülői házba és a gimnáziumba, mely mellett egy óragyárban segédként dolgozik.
Mellette a Nagypapa könyvtárában műveli magát.
Könyvesboltokban, antikváriumokban dolgozik.
Költemények és életrajzok írása: (pl.: Assisi Szent Ferenc)
Megnősül: Maria Bernoullit, egy zongoraművésznőt vesz el.
Vidékre Baden mellé költöznek: 3 fia születik
Több folyóirat munkatársa. Több könyve jelenik meg (Kerék alatt, Innenső oldalon, Szomszédok, Gertrud, Vargabetűk
Indiába utazik. Jegyzetek Indiáról, Rosshalde
Világháború: erkölcsi krízis. Új alapokra helyezi gondolkodását.
Knulp, A magány zenéje.
Új elbeszélői módban kezd el írni. Eszmei mondanivaló fontosabb, mint az esztétika…
Apja meghal, fia súlyos beteg, felesége elmegyógyintézetben. Ő is idegösszeomlás határán. Jung tanítványa J. B. Lang kezeli.
A NAPKELETI UTAZÁS
A pusztai farkas és Az üveggyöngyjáték 1927 és 1929 között írta Hesse ezt az elbeszélését, amelynek a tárgya ezúttal is az önmegismerés: az utazás a benső én, az egyéniség legmagasabb rendű állapota felé.
Az egész földet behálózó titkos szövetség tagjai nem sokkal a nagy háború után elhatározzák, hogy zarándokútra indulnak a mesés keletre.
A kezdeti lelkesedés és önfeledt ünnepségsorozat után megérkeznek a morbiói völgybe, s itt vesz döntő fordulatot a sorsuk…
Az egyik életrajznak szánta a Nobel-díjas Üveggyöngyjátékban
ÉLETRAJZ
Nagyon érdekes szellemi játékra akadtam az Üveggyöngyjáték olvasása kapcsán.
A szabadság napjaira, éveire a Kasztáliában tanuló diákoknak az volt a feladata, hogy rendre ÉLETRAJZOT kellett írni: egy úgynevezett életírást, azaz egy kitalált s tetszés szerinti korba helyezett önéletrajzot. A tanuló feladata az volt, hogy valamely régebbi kor környezetébe és kultúrájába, annak szellemi égöve alá képzelje vissza magát, abban kitaláljon egy neki megfelelő létformát.
" Ebben a szabad játékos formában az ősi ázsiai újjászületés- és lélekvándorláshit maradéka élt tovább - minden tanár és diák jól ismerte azt az elképzelést, hogy mostani létét korábbiak előzhették meg más testben, más korokban, más feltételek között Szigorú értelemben véve ez persze nem volt hit, még kevésbé valamiféle tan. Gyakorlat volt, a képzelőerő játéka, hogy megváltozott helyzetekben és környezetben képzelhessék el Énjüket. ...óvatos behatolást gyakoroltak letűnt kultúrákba, korokba országokba. Megtanulták, hogy álarcként, egy entelecheia mulandó öltözeteként szemléljék saját személyiségüket. "
Mind ezeknek a bizonyos "Önéletrajzoknak" az egyike.
Mindegyikben ott van ő személyesen is, valamelyik szereplőjének a bőrében.
És ettől élő és hiteles Hesse. Nemcsak fikciók és "lehetett volna"-k hanem megtörtént események, amikből nagyon sokat tudunk tanulni. Mert valami hasonlók történtek/történnek velünk is mint Hesse hőseivel.
A Demiánban sokszor gondoltam fiaink iskolai hányattatásaira…
De Narcis és Goldmund, a barátságról szóló legszebb írások egyike.
Régen az ember mint, afféle regényt olvasta, pedig ezeknek mind szakrális, pszichológiai tartalmai vannak. Egyik-másik szereplő korban és időben átmegy egy másik regénybe, mint mellékszereplő.
Az egész életművét Egységként látom.
Látszik az indiai indíttatás, a buddhista/taoista egységszemlélet.
Amikor újra és újra olvasom a könyvét, olyan érzésem van, mintha az ő szemével olvasnám.
Mintha Hesse lennék magam is. Annyira benne élek abban az atmoszférában …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése