ÚTON - 10. NAP

„Más itt a  baj: az, hogy már nincs meg az a valóság, amit a bajtársaim és én annak idején együtt átéltünk, és bár nincs semmi olyan a múltamban, amiről értékesebb és elevenebb emlékeim volnának, ezek az emlékek mégis olyan távolinak tűnnek, annyira más anyagból valónak tetszenek, mintha mindez egy másik csillagon, egy másik évezredben esett volna meg velem, vagy mintha az egész merő lázálom lett volna csupán.”

15. Szerénység

18. Munkálkodás az elromlotton