Egy szobával többre volt szükségünk és egy erkélyt azért szeretett volna a férjem, hogyha nyáron vasárnap ebéd után megissza a pohár sörét, akkor érezze, ahogy a szél a rövidnadrágos lábaszárán a szőrt borzolja.
Egy-két héttel, mielőtt megtaláltuk volna nekünk megfelelő lakást, hallottam életemben először a Feng Suiról, s benne a Bágua térképről, ahol az égtájakat úgynevezett trigramokkal szimbolizálták.
Azután már ezzel a térképpel a fejemben néztem az alaprajzokat, az ingatlanközvetítők kirakatában. S mit ad Isten, egy napon más útvonalon mentem a szüleimhez, mint szoktam és azon az úton megpillantottam egy ingatlaniroda kirakatában azt az alaprajzot, ami lefedte szinte teljesen a Bágua térképen levő térfelosztást.
A segítőkész emberek, utazás részből hiányzott egy kis darab, amit aztán egy hatalmas tükrös szekrénnyel ellensúlyoztunk, benne az utazáshoz szükséges holmikkal.
Rövid úton kiderült számomra, hogy ez is egy analógiás rendszer, afféle megoldóképlet, amibe különböző változók bátran behelyettesíthetők. Így például a ji-king 64 jele is megjelenik, mellyel ebben a Mindig hazafelé... blogomban már foglalkoztam ezidáig.
A fengsui (hagyományos kínai: 風水, pinjin: fēngshuǐ, mandarin kiejtése: [fə́ŋʂwèi]) ősi kínai hagyomány, mely az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában. A hagyományos fengsuj célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres élethez a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén (相地, Hsziang-ti) illetve a lakhelyek megfigyelésén (相宅, Hsziang-csaj) alapul.[3] A környezet és a benne élő ember kölcsönhatásait, összefüggéseit írásban elsőként a Sárga Császár Klasszikusa a Lakhelyekről (黄帝宅经, Huangti Csajcsing)[4] című műben említik. A fengsuj elnevezés szó szerinti jelentésben „szél és víz” (feng 風: szél; suj 水: víz), amelynek magyarázata a Csin-kori Kuo Pu (i.sz. 276–324) művében, a Temetkezések könyvében található meg legkorábbról:„A csi a széllel utazva szétszóródik, de a vizek partján megáll. A régiek összegyűjtötték, nehogy szétszóródjon, rendezték áramlását, hogy megőrizzék azt. Ezért ezt úgy hívták: fengsuj (szél és víz). A fengsuj törvénye: Először gyűjtsd össze a vizet, majd óvd meg a széltől.”” Korábban, a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403-221) az elnevezése még Kan Jü (hagyományos kínai: 堪輿, egyszerűsített kínai: 堪舆) volt, amely az Ég és Föld törvényszerűségei szerinti életre utal (a Kan jelentése „az Ég útja”; a Jü jelentése „a Föld útja”)". (wikipédia)
